Párizs, London, egyebek
Bepattantunk a kicsi-kocsiba és irány az országút. Utazz velünk a Neten!
2006. május 21., vasárnap
Köszönöm a meghívást; azonban egyelőre csak én is azt tudom mondani, mint kedves házigazdám: "hamarosan"...:)2006. május 16., kedd
Újabb élmények
Balu barátom nemrég Angliában járt, és visszatérve engedett unszolásomnak, hogy számoljon be élményeiről itt a blogban. Kapott meghívót, így most már csak rajta múlik mikor olvashattok új élményekről. Hamarosan én is folytatom az autós kiruccanás visszamenőleges frissítését, úgyhogy lehet olvasgatni!
Mostantól pedig kategorizáljuk is a bejegyzéseket, jobb oldalt lehet választani.
2006. március 28., kedd
A francia nők nem híznak
Az átmeneti állapot jól érzi magát, berendezkedett és az istennek sem akar távozni. Nincs CD, nincsenek képek. Biztos vagyok benne, hogy majd két év múlva, nagytakarítás közben az ágy alól fog előkerülni, ahová a macska pofozta be. Sebaj, addig is hagy adjak hírt róla, hogy újabb könyv jelent meg a francia nőről, mint jelenségről. A címe "A francia nők nem híznak".
"...étvágygerjesztő, szemléletmód-alakító könyv, amely humoros és bölcs tanácsokkal, követhető és meggyőző érvekkel hat a női szívekre. Nem hétköznapi diétásrecept-gyűjtemény, nincsenek benne táblázatok, kalóriaszámítások. Nem azt feszegeti, mit tilos ennünk, hanem, hogy mit kell feltétlenül - bár mértékkel - kipróbálnunk."
Megjelent az Athenaeum gondozásában, tessék olvasgatni!
2006. január 11., szerda
Nincs meg a CD!!! Amin a képek voltak :( CSak remélni tudom, hogy átmeneti állapotról van szó, és megint csak jól elraktuk, hogy biztos meglegyen... Pedig ma kiraktam volna néhány képet :(2006. január 9., hétfő
Kezdjük újra Párizsban!
Addig is, míg megpróbálom rávenni magamat a blog frissítésére, engedtem Györgyi unszolásának és megvettem Sarah Turnbull "Kezdjük újra Párizsban!" című könyvét. Nálunk általában az a fokmérője a könyveknek, hogy kedvesem le tudja-e tenni. Nos, ez a 336 oldal egy éjszaka alatt leszaladt neki, így én is beleolvasgattam és nem rossz. Nálam ugyan nem létezik a letehetetlen könyv fogalma, de ez elég sokáig bírt megmaradni a kezemben :) Ajánlott mindenkinek, segít felidézni Párizs hangulatát, és talán egy kicsit jobban megértjük az ott tapasztalt összes furcsaságot is. Az Ulpius ház adta ki:
http://www.ulpiushaz.hu/konyv.php?konyv_id=390
Ez meg a borítója:
Jók legyetek!
2006. január 6., péntek
Hm. Kicsit sikerült elhanyagolni a blogot. Útközben nem sikerült mindig géphez kerülni, amióta pedig itthon vagyunk, gyorsan pörögnek az események az idő pedig kevés. Sebaj, megpróbálom visszamenőleg frissíteni az utazási naplót, aztán mostantól talán több idő lesz írni.2005. július 16., szombat
Parkoló és promenád
A reggel reménykedve indult, szombat lévén lehet, hogy megússzuk a parkolási díjat? A recepciós azonban hamar lehűtött, kiderült hogy csak a vasárnap díjmentes. Jó üzletemberként azonban rögtön felajánlotta, hogy napi 15 Euróért parkolhatunk a szálloda néhány saroknyival odébb található garázsában. Lévén, hogy az utcán (őrzés nélkül) 20 Euróba kerül egy nap, ráadásul kétóránként vissza kell térni a kocsihoz, hogy meghosszabbítsam a parkolást, gyorsan leszámoltam a 15 Eurót, ő pedig elkísért a garázsba.
Mire visszaértünk, már büntették a kocsikat az utcában, csinos, de szigorú arcú, egyenruhás hölgyek rakosgatták az ablaktörlő alá a cédulákat. A reggeliről majdnem lekéstem, de pofátlanul beálltam a repetára várók elé így sikerült a bagett/vaj/lekvár szentháromságot magamhoz venni. Nem túl kiadós, de a célnak (ebédig kihúzni valahogyan) megfelel. Reggeli után első expedíciónk a metróba vezetett, ahol megvettük az ötnapos bérletet, aminek szintén stimmelt az ára, az előzőleg interneten fellelthez képest. Kellemes meglepetés volt, hogy (ellentétben két évvel ezelőtti villámlátogatásunkkal) a pénztáros hölgy most kedves volt, és nem próbált úgy tenni, mintha egy szót sem értene angolul.
Frissen szerzett bérletünkkel kimetróztunk (1 megálló) a Bastille térre, ahol a teljesen lerombolt és utolsó tégláig elhordott egykori tömlöc helyén, most egy emlékmű magasodik. Az utcákon körben boltok, butikok és jónéhány kávéház, szendvicses, palacsintás. A tér egyik felét teljesen betölti az új opera gigantikus üvegépülete, először meg is lepődtem, hogy került ide a Duna Plaza homlokzata :) Két éve itt az Opera parkolóházában raktuk le a kocsit, igaz akkor csak két napra. Most elsétáltunk hát megnézni, milyen árak vannak.
A napijegy itt is 15 Euró, viszont három napra már csak 30 Eurót kell fizetni, aki pedig egy vagy több hétre teszi le az autót, az 10 Eurónál is kevesebbet fizet naponta. Ha még aznap elvisszük a kocsit, akkor ugyanúgy működik a dolog, mint a legtöbb parkolóházban, vagyis belépéskor ad az automata egy mágnescsíkkal ellátott kártyát, ami alapján távozás előtt az automatáknál lehet fizetni, a több napos bérleteket viszont előre meg kell vásárolni (legalábbi hiányos franciatudásunkkal és a francia zsebszótárral felszerelkezve ezt hámoztuk ki a kizárólag franciául kiírt tájékoztató táblából), így hát elindultunk pénztára(ka)t keresni.
A garázstól elindulva visszafelé a Bastille tér felé, egyszercsak egy lépcsőbe botlottunk, nosza gyerünk fel, hátha ott a pénztár. Fennt azonban nem pénztárra leltünk, hanem egy gyönyörűen gondozott kertre, amely egy emelettel a város fölött futott végig Párizs belvárosán. Álmélkodva indultunk el a promenádon, ami a keresztező utak felett boltíves hidat képezett. Itt fönt nem hallatszott a belváros zaja, a kert tele volt sétáló párokkal és kocogó sportemberekkel, látszott hogy hétvégente előszeretettel jönnek ide pihenni/kikapcsolódni a párizsiak. Időről-időre apró tisztások szakítják meg a növényrengeteget, ahol rálátni a város egy-egy részletére. Az út kilómétereken keresztül húzódik, vagy mi sétáltunk nagyon lassan, mindenesetre 10 óra körül mentünk fel és fél kettőkor korgó gyomorral úgy hagytuk ott, hogy mehettünk volna még előre.
A promenád mentén több közparkot találtunk szökőkutakkal, mesterséges tavakkal, szobrokkal, meghitt vagy épp kényelmes pihenőhelyekkel. A fű mindehol selymes, sehol egy eldobott csikk, a város közepén lévő hatalmas zöld területen sokan napoznak, egy apuka focizik kisfiával, tiszta margitsziget. Fél liter ásványvíz persze itt 2,5 Euróba, azaz több mint 600 Ft-ba kerül, de szomjasak voltunk, így nem keltünk ki a nyilvánvaló rablás ellen (30-60 centért már lehet kapni 0,5-2 liter ásványvizet). A rekkenő hőségben elindultunk kávézót keresni, hogy együnk valamit ebéd helyett.
2005. július 15., péntek
Második állomás - Párizs
Fél 10 körül indultunk el végül és este 11 körül értünk be Párizsba. Egész úton akadozott a sebességváltó fôleg egyesbe lehetetlen berakni, ezért elindulásnál többször dudáltak ránk, végü azonban mindig gyôzött a nyers erô, és ha recsegve-ropogva is, de sebességbe raktam a kocsit. Németországban ingyenes az autópálya, így gyorsan haladtunk, délután - amikor már kezdett kókadni a fejem a melegtôl - átadtam a kormányt Györgyinek és a határig ô vezetett. Franciaországban azonban már a legtöbb pályaszakasz fizetôs, ráadásul a lehetô legrosszabb - kapus - rendszerben gombolnak le rólad néhány kilóméterenként akár 10-12 Eurot is, ezt az élményt inkább kihagytuk, annál is inkább, mert az országút sok helyen 2*2 sávos és 110 a megengedett sebesség. Az út azonban így is borszasztóan lassan telt, félúton ráadásul nem bírtunk ellenállni egy tündéri kis falunak, ahol eltöltöttü kb. 2 órát, így nem csoda hogy 12 órába telt, hogy hulla fáradtan beessünk Párizsba. Itt némi térképes tekergés után ráakadtunk a hostelre - ami a Bastille tértôl néhány saroknyira van - és olyan mázlink volt, hogy pont elôtte találtunk parkolóhelyet. Párizsban 9-19 óra között kell fizetni a parkolásért (nem is keveset, óránként 2 Eurot!), így reggelig nyugodtan ott hagyhattuk az autót és bejelentkeztünk a hostelbe.
Az árak és a szolgáltatások pontosan megegyeztek a weblapon találhatókkal, mi a 4. emeleten kaptunk szobát a zuhanyzó és a WC a folyosón, viszont minden gyönyörü tiszta. Lecuccolás után volt még annyi energiánk, hogy tegyünk egy sétát a környéken és a közeli pékségben vegyünk néhány finomságot, aztán beájultunk az ágyba.
21:03 | Szállás | Utazás | -lion-
Első állomás - München
A reggeli csetlés botlás után, végül fél háromkor indultunk el, és természetesen rögtön el is tévedtünk. A két évvel ezelötti úttal ellentétben ugyanis, most nem az útvonalat terveztük meg alaposan, hanem a költségeket :) Ennek örömére az M1-es helyett az M7-es felé vettük az irányt. :D Sebaj, kis kitérôvel Biatorbágy felé, visszakeveredtünk a helyes irányba és innentôl egyenes volt az út Münchenig. Hajnali 1 körül érkeztünk a városba, vettünk egy térképet és röpke 1 óra alatt ráakadtunk a kemping-re. Itt szerencsére 24 órás a recepció, úgyhogy gond nélkül bejelebtkeztünk és (mázli!) volt szabad hely az ágyas sátorban, így nem kellett a földön aludnunk.
A nagysátorban egy rakás emeletes vaságy, kaptunk fejenként 4 pokrócot és bevágtuk a szunyát. Az interneten feltüntetett ár stimmel, 2 Euro erejéig még reggelit is kapunk, amibe belefér a tea és vmilyen szendvics, esetleg egy Ham & Eggs tea nélkül. A WC/zuhanyzó közös, de vadonat új és tiszta, a recepciós barátságos, az Internet viszont drága (50 cent 15 perc), úgyhogy most be is fejezem egyelôle.
Indulunk Párizsba!
9:16 | Szállás | Utazás | -lion-
2005. július 14., csütörtök
Elindulunk
Persze rögtön az elején csúszik a dolog. Hajnali 4-kor fejeztük a munkát/pakolást, így a 7 órai indulást áttettük 9 órára. Valamennyit aludni is kell ;)
Az utitervhez képest szerencsére kedvező irányba másztak az árfolyamok, így valamivel jobban kijövünk a Forintjainkból, ráadásul mégsem kellett nemzetközi jogsi, az assistance szolgáltatást pedig a márkakereskedőnk biztosítja. Nem esett szó eddig a kicsi-kocsiról, amivel nekivágunk ennek a cirka 5000 km-nek (tadaaam) a neve Matiz, Daewoo Matiz, vagy Chevrolet.... ööö... vagy Spark. Különben meg édesmindegy, 800 köbcentis, 6 litert fogyaszt és épp befér a táskánk a csomagtartóba. Ide majd rakunk egy képet róla...
Párizs-London körutazás autóval - útiterv
Az angol fővárost ért terrortámadás halottjainak száma az elmúlt napokban folyamatosan nőtt, most 52 halottnál tartunk, és vannak már gyanusítottak is. Mélységesen megdöbbent, hogy vannak emberek a földön, akik a rombolásban és a pusztításban látják a megoldást, ráadásul most már azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy ezek a szörnyű dolgok messze történnek tőlünk. Hiszen itt zajlik az egész, Európában, s ráadásul mi épp most igyekszünk egy kicsit közelebb a tűzvonalhoz.
Hát itt van, eljött a nap! Elindul a két hetes road-show, a Budapest-Párizs-London járat. Az utazás egyben kísérlet is, hiszen majd' 100 százalékig az internetre támaszkodtunk az út tervezésénél, a szállásfoglalást éppúgy neten intéztük, mint a Franciaország és Anglia közötti kompjegy vásárlását, vagy az útvonaltervezést. Meglátjuk, mennyire valósak a neten található információk, mennyire tudjuk tartani a költségvetést. Ígértem a részletes utitervet, íme:
4:08 | Szállás | Utazás | -lion-
2005. július 7., csütörtök
Néhány órával ezelőtt (alig, hogy beírtam az első bejegyzést) több robbanás volt Londonban. Előbb a metróállomások robbantak, aztán több emeletes piros busz is ledobta a tetejét. Az első percek találgatásai után lassan nyilvánvalóvá vált, hogy terrortámadás érte az angol fővárost. Habár úgy tűnik szerencsére nem olyan súlyos a helyzet, mint a spanyol támadás esetében volt, a közlekedés teljesen lebénult, ketten meghaltak és most már 200 körül van a súlyos/kritikus állapotú sebesültek száma. Bármennyire is ledöbbent a dolog, örülök, hogy csak jövő héten indulunk, így nem kellett végigélnünk ezt a helyszínen.
Tavaly történt. Vagy tavalyelőtt? A fene se emlékszik már. Mindenesetre Angéla közölte, hogy ő bizony lediplomázik és ennek örömére (egyszer élünk!) barátnőjével, Krisztivel együtt nekiindulnak és megnézik maguknak Párizst. Mindent meg is szerveztek, volt szállás, kaja, úgy tervezték 1-2 hetet töltenének kint, visszafelé pedig repülővel jönnek Pozsonyig. Egy kérdés maradt csupán néhány héttel az indulás előtt: hogyan jutnak ki Párizsba?
Összenéztünk kedvesemmel, és Györgyi azt mondta: "Menjünk!" Felajánlottuk hát, hogy ha fedezik a benzinköltséget, kivisszük őket. Ez a baráti ajánlat persze azt is jelentette, hogy mi is eltöltünk egy hosszú hétvégét a francia fővárosban...
Így történt, hogy egy pénteken a három hölgy és jómagam bepréseltük magunkat és a csomagokat a Matizba és elindultunk Párizs felé. Őrült, de gyönyörű három napot töltöttünk ott, és megfogadtuk, hogy előbb-utóbb visszajövünk. Erről szól ez a blog. Jövő héten megint nekiindulunk, és ezúttal 7 napot töltünk Párizsban 5-öt pedig Londonban és környékén. Hamarosan feltöltöm a részletes útitervet, aztán meglátjuk, mit sikerül megvalósítani belőle.
